Charles Lutwidge Dodgson egy anglikán lelkész tizenegy gyermeke közül a legidősebb volt.
Álnevét az Alice Csodaországban kiadása előtt találta ki, mégpedig úgy, hogy keresztnevét először latinra fordította, majd azt "vissza angolosította" (Charles - Carroll).
Tanulmányai végeztével az anglikán egyház diakónusa lett, pappá azonban sohasem szentelték, mert az egyházi pályánál sokkal jobban vonzotta a matematika. Két könyvet írt logikai játékokról. Negyven évig volt tanár Oxfordban, az elsők egyike, aki matematikával foglalkozott.
Korának egyik legtehetségesebb fényképésze is volt, valamint irodalmi téren a szürrealizmus előfutáraként is emlegetik. Egyik sajátos ötlete volt például, hogy valaki bármikor átléphet a tükör egyik oldaláról a másikra.
Meséinek logikája közelebb áll a játékelmélethez, vagy az imaginárius számok elméletéhez, mint a gyermeki közvetlenséghez. Nevét a 1865-ben megjelent Alice Csodaországban című mű tette halhatatlanná. A legenda szerint maga Viktória királynő is el volt bűvölve tőle, és arra kérte a szerzőt, hogy a következő művét is mutassa be neki. Az Alice Tükörországban, 1872-ben jelent meg.
Dodgson gátlásos személyiség volt, felnőttek között félénken, tartózkodóan viselkedett. Erős dadogását soha életében nem tudta teljesen leküzdeni. Állítólag csak akkor "felejtkezett meg róla", amikor gyerekeknek mesélt. Ilyenkor csak mesélt és közben tollrajz illusztrációkkal színesítette a történeteket. Így keletkezett az Alice csodaországban mese is, amelyet az akkor 10 év körüli Liddell lányoknak mesélt egy közös kirándulásuk alkalmával.
Óriási botrányok voltak a matematikus-író életében, melyeket ma is szemérmes hallgatás övez. A viktoriánus korszellem úgy tett, mintha nem értené Dodgson vonzalmát a fejletlen gyermeklányok iránt. Még életében perbe fogták, miután gyermekekről készült fotói egy kiállításon megjelentek. Dodgson gyakran vett rá nevelőnőket, hogy a rájuk bízott hét-tizenkét éves lánykákról aktfelvételeket készíthessen.
Rajongásának legfőbb tárgya az ifjú Alice Liddell volt, akinek köztudottan az Alice-könyveket írta. Dodgson önmaga ezt tagadta. Az Alice figura egyébként külsejében nem hasonlít Alice Liddellre, inkább Edith testvérére.
Vannak, akik azt állítotják, hogy Dodgson homoszexuális lehetett, és irtózott az érett nőktől, ezért kereste kislányok társaságát. És a gombát majszoló, s közben fel-le repkedő Alice-ban a hatvanas években az író kábítószer-fogyasztását látták bizonyítottnak.
Életének más kutatói szerint viszont Dodgson minden zsenialitása ellenére meglehetősen unalmas ember volt, aki minden évben ugyanott, Eastbourne-ban nyaralt, és csak egyvalamihez ragaszkodott: hogy teáját pontosan tíz percig főzzék. Egész élete folyamán szűz maradt, mint ahogy mind a hét leánytestvére is, akik közül hat szintén dadogott.
Élete eseménytelenült telt, az egyetlen, vele kapcsolatos érdekes dolog a csodálatos képzelete volt. Guildfordban halt meg.
Megjelenésekor Alice kalandjait gyermek- és ifjúsági irodalomnak tartották, de azóta a történeteket más fényben is látjuk.
